Levele merev, a szélén tövisesen fogas. Algyümölcsözete a mandolatermő fenyő tobozához hasonlít, s az egész gyümölcscsoport az igazi gyümölcsszemeknek a virágzat megpuhuló tengelyével, és a hegyelevelekkel való összeforradásából származik. Szára 30-60 centiméter magas, levele 16-26 centiméter hosszú, álló ék alakú, szálas. Virága lilaszínű, gyümölcse eleinte zöld, megérve sárga, mint a kukoricaszem, húsos, kellemes illatú, és szamócaízű, gyakran 3-4 kilogramm tömegű. A gyümölcsözeten a virágzat tengelye túlnő, s meddő levélkoronát visel. Az ananász a termesztés folytán nagyon megváltozott, gyümölcsének íze és zamata nagyon gyarapodott. A termesztett gyümölcs mindig nagyobb, s többnyire magvatlan.

A Celebeszen és Brazíliában elvadult ananász gyümölcse apró és ízetlen, de jó magvat érlel. Ma 50-60 fajtája van, de ananászházakban csak mintegy 10 fajtát nevelnek. Németországban az Ananas sativa nervosa maximát tartják a legjobbnak. Európában az ananászt 1830 óta termesztik.

Az ananász a forró tartományokban üdítő ereje miatt kedvelt gyümölcs. Íze édes-savanyú, zamata nagyon finom. Friss gyümölcsöt szeletelve szokták fogyasztani. A trópusokon az ananász levéből megerjesztve gyümölcsbor, nanaja nevű likőr és szeszesital készíthető. Indiában orvosságnak is használják. Európában legtöbbre a cukorsüveg fajtát becsülik, mely kúp alakú és sárgás színű, továbbá a jajagná-t, mely szintén sárgás húsú, de apróbb és tojásdad alakú, íze pedig valamennyi fajtáénál finomabb.

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken, őserdőkben jellemző. Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika.

Hat faja él Amerika forró tartományaiban. Az Ananas comosus Dél-Amerika forró vidékéről származik, de valamennyi meleg tartományban termesztik a 16. század óta (Kelet-India, Afrika, Mexikó stb.) Nálunk is termeszthető külön alacsony, de nagy hőfokú ananász-házban. Általában már 1535 óta termesztik. Spanyol, portugál tengerészek, kereskedők terjesztették el Kolumbusz után világszerte e növényt. Az ananásznak sok fajtáját kedvelik. Kiváló fajták a Nervosa maxima és a Cayenne.

A Fülöp-szigeteken a 16. század elején leveleinek rostjából szöveteket készítettek.

A 19. századra hazánkban is elterjedt. Az Esterházy család Kismartonban lévő kastélyánál üvegházakban nevelte az ananászt, amelyből 1830-ban 400 db-ot szüreteltek.

Az ananász többféle kedvező hatást gyakorol az egészségünkre, mivel A, B és C-vitamint, folsavat, káliumot, cukorot, gyümölcssavat és rostanyagot tartalmaz. Folsavtartalma a vörös és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék képződésénél játszik szerepet.

Az ananász értékes tulajdonsága a benne található bromelin enzim is, amelynek a fehérje emésztésében van szerepe, és segítséget nyújt a zsír elégetésében.

Az ananászkonzervben már nincs bromelin fehérjebontó enzim, mert az a hőkezelés során elvész.

Étkezés közben érdemes ananászlét fogyasztani, mert segíti az emésztést és csökkenti a vér savtartalmát. Emésztési zavarok esetén szintén ajánlott az ananászlé.

Egyes kutatások szerint az ananász jó hatással van az immunrendszer működésére, és növeli a test ellenálló képességét. Különösen jó tulajdonsága az, hogy fogyasztható még akkor is, ha a beteg gyomor már szinte semmit nem tud elviselni. Az ananász jó kiegészítője a különféle fogyókúrás étrendeknek, és a tisztítókúrák elmaradhatatlan gyümölcse, mivel fogyasztása után a szervezetből gyorsan ürülnek a méreganyagok.