Fekete berkenye (Arónia)
A fekete törpeberkenye (Aronia melanocarpa) Észak-Amerikában őshonos cserje. Termésének számos gyógyhatása ismert. Latin neve után hívják még fekete aróniának, aróniának, termését aróniabogyónak. A fekete berkenye elnevezése vélhetően annak köszönhető, hogy termése hasonló megjelenésű a közeli rokon berkenyefajokéhoz (Sorbus spp.), azonban a berkenye (Sorbus) és a törpeberkenye (Aronia) két különböző növénynemzetség.
forrás: Wikipédia
Jellemzése
A fekete törpeberkenye 1-3 méter magas cserje. Fejlődése során a növény tömötté, terebélyessé válik. Jellegzetessége a magas fokú hajtáshozási hajlam. Gyökérsarjakat is képezhet. Fényigényes növény. Levele elliptikus vagy fordított tojásdad. Ősszel gyönyörűen fénylő vörös színűvé alakulnak levelei. Kártevőkkel és betegségekkel szemben igen ellenálló. Abszolút fagytűrő. Akár a -35 °C fokot is elviseli károsodás nélkül. Igénytelen. Májusban 10 napon át virágzik. Az 5–10 mm átmérőjű fekete színű bogyók nyár végére érnek be, nyersen szinte elviselhetetlenül savanyúak, az angolszászok ezért is hívják chokeberrynek, tükörfordításban fojtó bogyónak. Az aróniabogyó a madarak kedvelt tápláléka is, mivel ők nem érzékelik a kellemetlenül összehúzó ízt. A gyümölcs számos vitamint tartalmaz.
Felhasználása
Védettsége miatt termésének gyűjtése, termesztése Magyarországon engedélyhez kötött. Közeli rokona a hazánkban nem őshonos amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) azonban szabadon termeszthető.
Hatása
A tőzegáfonya igazi csodaszer, gyógyhatásait az emberiség már évezredek óta kihasználja, azonban ma újból egyre népszerűbbé vált az alternatív gyógymódok virágzásának köszönhetően. A tőzegáfonya rokona a fekete áfonyának is, mindkettő az örökzöld azáleák családját gyarapítják. Észak-Amerikából származó növényről van szó, ami elsősorban a mocsarak, lápok közelében nő, mivel kedveli a savas pH-jú területeket.
A gyógyító erő érett gyümölcsében rejlik, amit többféle betegség gyógyítására is felhasználnak. Az áfonya nálunk ugyan ritka növény, de a sarkkörtől a trópusokig, az északi féltekén sok helyen megtaláljuk az áfonyák mind a 300 faját. A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus) a család egyik kiemelkedő tagja, amit általában a csapadéskosabb területeken lelhetünk fel. Sokan keverik a vörös áfonyával, sőt az angolban még meg is egyezik a nevük: mindkettőt cranberry-nek hívják. Ám a vörös áfonya igazi hazája Észak-Európa, ott az erdős tundrák és tajgák növénye. Közép-Európában csak a hegyek magasabb régióiban él, hazánkban jóval ritkább, mint a fekete áfonya. Kedveli a fényt, ezért inkább erdőszéleken, vágásterületeken telepszik meg. Nálunk a Zempléni-hegységben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján (például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben, illetve a Mecsekben) található.
És hogy miért ilyen értékesek ezek a gyümölcsök? Tápértékük igen magas és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Ezenfelül magas a cukortartalmuk: a vörös áfonya 12%-a, a tőzegáfonyának pedig 3%-a cukor. A tőzegáfonya pektintartalma 0,7%, a vörös áfonyáé 0,3%.
Előfordulása
Eredeti hazája az Amerikai Egyesült Államok és Kanada keleti része. A XX. század elején azonban Skandináviában, Oroszországban és Lengyelországban is feltűnt. Azóta Közép-Európában is terjed. Az 1970-es évektől nagy területeket ültetnek be vele Németországban. Újabban Magyarországon is fellelhető a cserje. Honosítási kísérlet alatt áll Bulgária, Ausztria és Szerbia területén is.